A cikk korábbi részében volt róla szó, hogy a stresszválasz reakció és az ennek következtében bekövetkező kortizol kiválasztási folyamat alapvetően a túlélést biztosítja és normális körülmények között egyáltalán nem káros.
Amikor a stressz rendszeressé válik és kicsúszik az elszenvedője irányítása alól, akkor súlyos romboló hatása van testi, mentális és lelki szinteken is.
Ha tisztában vagy azokkal az érzetekkel, tünetekkel, amelyek a túlzott stressz számlájára is írhatók, akkor talán van időd változtatásokat beiktatni az életedbe, mielőtt a kortizol hatására a szerveid szerkezete és működésének megváltozása állandósul.
A tartós stressz hatása
Kutatók arra jutottak, hogy a stressz akkor ártalmas a szervezetre, amikor
- a stresszhatás fölött nincs ellenőrzésünk,
- megjósolhatatlan időpontokban jelentkezik,
- és előreláthatatlan ideig tart.
A stressz biológiai hatása elsősorban háromféle szervet, illetve szövetet érint:
- a hormonrendszert,
- az immunrendszert,
- a belek és a gyomor nyálkahártyáját.
Mivel a kortizol a testünk szinte minden területére hatással van, tartósan magas szintje számos pszichoszomatikus, mentális és lelki betegséget okozhat.
A stressz által okozott testi és szervi változásokat nem feltétlenül érzékeljük azonnal, de a felborult egyensúly által okozott érzeteinket igen. Érezhetjük azt, hogy nyomottak, feszültek, ingerlékenyek, letargikusak vagyunk, nincs étvágyunk, vagy pont, hogy csillapíthatatlannak érezzük, szélsőséges esetben nem látjuk az élet értelmét.
A stressz fizológiai tünetei
A kortizol általános gyulladáscsökkentő szerepe rövid távon hasznos, azonban a tartósan magas szintje hosszú távon blokkolja az immunrendszer működését, így a test sokkal kevésbé lesz ellenálló a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. Megfigyelték, hogy stresszesebb időszakban sokkal lassabb a sebgyógyulás folyamata is.
Ezen kívül számos gyakori tünetet megfigyeltek, amit összefüggésbe hozható a megemelkedett kortizolszinttel:
- magas vérnyomás és vércukorszint (növeli a stroke és a szívbetegségek kockázatát), rendetlen vagy gyors szívverés,
- száraz száj vagy torok,
- cukorbetegség,
- verejtékezés,
- szexuális vágy csökkenése és impotencia,
- asztma,
- krónikus fejfájás,
- pajzsmirigy-túlműködés,
- álmatlanság, krónikus kimerültség (a kortizol a sejtek energia központjait is károsítja),
- egyes bőrbetegségek, bőr fokozott öregedése és ráncosodása,
- gyomorégés, hányinger és szédülés, hasmenés vagy székrekedés és az emésztőrendszer zavarai,
- Cushing-szindróma (hormonális betegség),
- csontritkulás és csontok regenerálódásképességének csökkenése.
A stressz érzelmi és kognitív tünetei
Mivel a tartósan magas kortizol szint az agyunk szerkezetét is megváltoztatja számos tünet jelenhet meg, mint például:
- kiégés, depresszió, szorongás, lehangoltság,
- pszichoneurózisok, poszttraumás stresszrendellenesség,
- pánikbetegség,
- gyorsan változó hangulatok érzelemkitörésekkel társítva,
- önbizalom elvesztése, szociális elszigetelődés,
- tanulás és memóriazavarok (neuronelhalás az agy memóriaközpontjában),
- érzelemszabályozási nehézség,
- zavartság és nehéz döntéshozatal.
Egyes megfigyelések szerint rosszindulatú daganatok is kifejlődhetnek súlyos és tartós pszichés stresszállapot eredményeként. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a betegségek kizárólag stressz hatására alakulnak ki, de a stressz önmagában vagy más tényezők mellett is hozzájárulhat a kialakulásukhoz.
A stressz hatása a viselkedésre
Érdemes odafigyelni a viselkedésben és szokásokban bekövetkező változásokra, mert ezeket is okozhatja a megnövekedett stressz. Árulkodó jelek lehetnek:
- az alkoholfogyasztás, kábítószer használat vagy dohányzás növekedése,
- az étkezési szokások megváltozása (gyakoribb vagy ritkább étkezés),
- étvágytalanság vagy habzsolás,
- fogcsikorgatás vagy állkapcsok csattogtatása, haj húzogatása vagy ujjra csavarása, homlok dörgölése, körömrágás, lábrázás vagy ujjak rángása,
- kötelezettségek kerülése, a teendők elhanyagolása.
Az alacsony kortizolszint hatása
Amikor a mellékvesék nem termelnek elegendő kortizolt, ugyanúgy számos hatást von maga után, például:
- alacsony vérnyomás,
- alvászavarok és az állandó fáradtság, még elegendő pihenés után is,
- emésztőrendszeri problémák, rendszeres hányás vagy hasmenés, étvágy és testsúlyváltozás,
- jellegzetes tünete lehet a fokozott sóvárgás a sós ételek után,
- hyperpigmentáció (bőrszín sötétedése), különösen a napfénynek kitett területeken,
- érzékenység a hidegre,
- izomgyengeség és izomvesztés.
- mentális és érzelmi tünetek: stresszel szembeni csökkent tolerancia, motiváció és energia hiánya, depresszió, szorongás, tudatzavar.
A kortizol rövid és hosszú távú hatásai
A kortizolnak vannak rövid és hosszútávú hatásai – attól függően, hogy milyen mennyiségben és gyakorisággal árasztja el a testünket.
A gyorsan kifejeződő, nem genetikai hatásai közé tartozik például az izmok ellátása energiával, a légzés és a pulzus gyorsulása, vagy a figyelem és koncentráció fokozódása.
Ezek a hatások gyorsak és ideiglenesek – addig tartanak, amíg a stresszinger, a hormonok 1-2 óra alatt lebomlanak, tehát nincs hosszú távú következményük.
Vannak azonban a kortizolnak olyan hatásai is, amelyek csak hónapok vagy évek múltán fejeződnek ki, amennyiben a fokozott hormontermelés ilyen sokáig fennmarad. Ilyen például egyes agyterületek visszafejlődése is. Bár úgy érzékeljük, hogy a stressz csak az érzelmeinket és az idegállapotunkat változtatja meg, ennél sokkal többről van szó.
A kortizol és az epigenetika
A kortizol a sejtjeink – és így a génállományunk – jelentős részének működésére hatással tud lenni. Bejutva a sejt belsejébe közvetlenül befolyásolja a DNS-t. Ez a hatás változásokat idéz elő a sejt növekedésében, fejlődésében és a sejthalálban, valamint befolyásolja a sejtek válaszkészségét a különböző környezeti jelekre.
A kortizol hormon hatására bekövetkező génkifejeződési változásokkal az epigenetika foglalkozik. Azt vizsgálja, hogyan befolyásolják környezeti tényezők és életmódbeli döntések a gének aktivitását. Segít megérteni, hogyan alakulnak ki bizonyos betegségek.
Az epigenetikai változások visszafordíthatóak lehetnek, ami új megközelítéseket nyit a prevencióban és terápiában. Például, az életmódváltás, a táplálkozás, a testmozgás és a stresszkezelés pozitívan befolyásolhatja az egészséget és hosszú távon csökkentheti a betegségek kockázatát.
A kortizol genetikai hatásai lassan alakulnak ki – hetek, sőt hónapok alatt –, és tartósak, vagyis nehezen múlnak el, de többnyire visszafordíthatók. Előbb-utóbb megszűnnek, ha a szervezet kikerül a stressz hatása alól.
Lehetnek a kortizolnak olyan epigenetikai hatásai is, amelyek nagyon súlyos vagy évekig tartó stressz hatására lassan fejlődnek ki és változásokat okoznak az idegrendszerben. Ezek aztán évtizedeken vagy akár egy egész életen át fennmaradnak és pszichikai rendellenességeket okoznak, még akkor is, ha a stresszválaszt eredetileg előidéző stressztényező már nem hat ránk. Például a gyermekkorban elszenvedett stressz hatásai felnőttkorban is érvényesülnek.
Negatív és pozitív stressz
A stresszingerek között megkülönböztetünk negatív stresszt (destress) és pozitív stresszt (eustress), attól függően, hogy hogyan érezzük magunkat tőle. Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy csak a negatív tartós stressz károsítja a szervezetünk működését, ám ez nem így van!
A pozitívnak érzett stresszorok túlzott mértéke és állandósulása is ugyanúgy megemelkedett kortizolszinthez és annak negatív hatásaihoz vezet.
Tartós negatív stresszt okozhatnak a jelentősebb életkörülményekben bekövetkező változások, mint a válás, egy szeretett hozzátartozó halála, a munkahely elvesztése, hosszabb ideig végzett idegőrlő munka vagy súlyos pénzügyi problémák. Ezek mellett gyakori stresszorok a mindennapi személyes konfliktusaink, az érzelmileg megterhelő kapcsolatok vagy az érzelmi traumák.
Mivel a stresszélmények egymásra halmozódva fejtik ki a hatásukat, érdemes odafigyelnünk magunkra, hogy ha kisebbnek tűnő eseményekből is, de nem kaptunk-e az utóbbi időben nagyobb stresszterhelést.
A valós élethelyzetek mellett a gondolataink is jelenthetnek stresszforrást. Az agyunk számára az elképzelt gondolatok és hozzájuk kapcsolódó erős érzelmek ugyanolyan valóságosnak hatnak, mint valódi események. A fenyegetőnek ítélt gondolatok és érzelmek ugyanúgy aktiválják a kortizol kiválasztást a testünkben, mintha a valóságban is veszélyben lennénk. Például amikor folyamatosan azon rágódunk, hogy mi történt velünk, vagy azon aggódunk, hogy mi fog történni velünk, esetleg újra és újra lefuttatjuk a konfliktusainkat, vagy szorongunk az aktuális félelmeink miatt.
A pozitív stresszt (eustresszt) nehezebben ismerjük fel, mert ilyenkor nem érezzük rosszul magunkat, sőt, általában a teljesítményünk okozta sikerek miatti lelkesedés mámorában úszunk. Mégis, érdemes figyelni, amikor azt tapasztaljuk, hogy egyre intenzívebbé válnak a napjaink, egyre több feladatot vállalunk, a megnövekedett lendület és a pozitív visszacsatolások hatására pedig hajlamosak vagyunk még többet vállalni. Ebben a pörgésben észrevétlenül nyúlik meg a munkaidő, és jut egyre kevesebb idő a pihenésre, a feltöltődésre. Így akár éveken át is tudunk egyre nagyobb aktivitással dolgozni, miközben a szervezet energiaháztartása kimerül, az immunrendszerünk elgyengül, és akár epigenetikai változások is lezajlanak a testünkben. Mígnem egyszer csak egy váratlan rosszullét, esetleg súlyos betegség megálljt nem parancsol a növekvő megterhelésnek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy időszakonként és rövidtávon ne használhatnánk ki a pozitív stressz előnyeit. Arra viszont ügyelni kell, hogy hosszantartóvá és rendszeressé semmiképpen ne váljon az életünkben, mert szervi megbetegedéseken túl a krónikus stressz depresszióhoz is vezethet.
A cikk utolsó részében a stresszkezelésről lesz szó.
Ha szeretnél a témával kapcsolatban bővebb ismeretek szerezni, szeretettel várlak az Egyéleted ONE klubban.
