Fogyás sikertörténetem

túlsúly fogyás
duci voltam

Fogyás sikertörténetem nem “fantasztikus” események sorozata.  Kitartással, megfelelő életmód gyakorlásával értem el eredményt.

Nem érdekelt a fogyás

Sosem voltam vékony, gyerekkoromban is mindig ducibb voltam a többieknél. Nem zavart. Jókedélyű, mindig mosolygós, vidám kislányként éldegéltem, és közvetlenségemnek köszönhetően mindig nyíltan tudtam az emberek felé fordulni. Általános iskolásként nem foglalkoztam különösebben a külsőmmel, fogyással, szerencsére nem is csúfoltak a többiek. Mondjuk arra kifejezetten emlékszem, amikor egy balatoni nyaralás alkalmával megtetszett egy fiú, aki előtt úgy sétáltam el, hogy behúztam a hasam. Mintha bármin is változtatott volna?. Most is megmosolygom magam kis szánalmas törekvését.

Tiniként tovább kerekedtem, de olyan szép arányosan. Az a „van mit fogni rajta” típus voltam, és valamiért – ezt a kisugárzásomnak tudtam be – nem voltak problémáim a pasikkal sem. Amikor a férjemmel megismerkedtem a főiskolán, ő már addigra elnevezett a barátaival töltött galambnak.

Hát mondanom sem kell, hogy a főiskolás évek punnyadásai, alkoholfogyasztási szokásai, és sajtos párizsi evései (amit a legolcsóbban lehetett megvenni a tatabányai Plusz-ban) hány plusz kilót jelentettek. Az esküvőmön már amolyan szép asszonyos formám volt. Zavart, zavart, de hát jól éreztem magam, ott volt a férjem, meg a kisugárzás, mi bajom lehet.

A kényelmesség nagy úr

Aztán az első gyerekmentes házasévek alatt minden megváltozott, már ami az egészségemet és a súlyomat illeti. Az az életmód, amit folytattunk – bár írtó kényelmes volt, mai napig nosztalgiával gondolok vissza azokra a hónapokra – olyan mértékű súlygyarapodáshoz vezetett, ami igazán elgondolkodóvá tett. Akkoriban a hétvégék leginkább sorozatnézéssel teltek, hatalmas adag rendelt kaja és sör mellett. Néha csináltunk porból krumplipürét, sütöttünk bő olajban halrudacskát, vagy rántott húst. Repertoárom nem volt valami széles, és nyilván azokból az alapanyagokból gazdálkodtam, amiket otthon megismertem gyerekként. Részben sváb családból származóként ez nem éppen a brokkolit jelentette.

Gyermeket szerettünk volna

Ehhez eldöntöttem, hogy illene valamelyest lefogyni, hogy mégse bálnaként legyek terhes. Nemes egyszerűséggel kiválasztottam egy diétát, hogy na majd én ettől szépen lefogyok, és kész. Annyi eszem azért volt, hogy nem egy 5 napos fogyókúrától vártam a csodát, így a 90 napos diétát választottam, mert az engedte meg leginkább a szénhidrátokat (nyilván ma már tudom, mekkora hülyeség az egész!).

Elkezdtem fogyni, de ez még nem happy end-je ennek a fogyás történetnek…  Elég drasztikusan fogytam, miközben kezdtem magam egyre rosszabbul érezni. Időnként hevesen vert a szívem, szédültem, és egy pici kis emelkedőtől is annyira kifáradtam, hogy a pulzusom az egekbe volt. Nem figyeltem a testem jelzéseire egészen addig, amíg azon az éven szilveszterkor annyira rosszul lettem, nulla alkohol fogyasztás ellenére, hogy kiszállva a taxiból hatalmasat hánytam. Akkor végre elgondolkodtunk a férjemmel, hogy valami nagyon nincs rendben.

Az első adandó alkalommal felkerestem a háziorvosomat, akivel korábban nem is kellett találkoznom semmilyen okból, aki azonnal megállapította, hogy pajzsmirigy-túlműködésem van. Hát emiatt volt a nagy fogyás, és nem a szuper diétának köszönhetően. Viszont addigra a pajzsmirigyem már olyan gőzerővel dolgozott, hogy az első vérvétel eredménye alapján a doki azt mondta, hogy egy heten múlt az életem. El sem tudtam hinni, hogy egy ilyen fontos szervnek a megbetegedése csak ilyen későn mutatkozik meg tünetekben.

Hetente vérvételre kellett járnom, megkezdődött a betegség intenzív kezelése. Szívritmus szabályozót is kellett szednem, és természetesen a gyerekvállalástól is lemondhattunk egy időre. Másfél év alatt sem sikerült beállítani a megfelelő szintre a hormonok szintjét, egyfolytában ide-oda ingadozott, fel-le módosították az adagomat. A műtét mellett döntöttünk, mert úgy voltam vele, hogy nem akarok tovább szórakozni ezzel, gyereket szeretnék. A műtét során eltávolították a pajzsmirigyem 90 százalékát, így életem végéig a pajzsmirigy hormont gyógyszeres formában kell pótolnom.

Utólag már nagyon okos az ember 🙂

Így visszatekintve tudom, hogy az életmódom vezetett a megbetegedésemhez, és valószínűleg a műtét is elkerülhető lett volna megfelelő táplálkozással. De akkor fogalmam sem volt arról, hogy mi hogy működik, és egyáltalán a táplálkozásnak milyen hatása van a szervezetünkre. Csak azzal foglalkoztam, hogy nincs nekem időm ilyenekre, gyereket szeretnék, most. A műtét után pár hónap alatt rendeződtek az értékeim, így megkaptuk a zöld jelzést, mehet a babaprojekt. Már a második ciklusban teherbe estem, nagyon boldogok voltunk.

A felborult hormonháztartásomnak köszönhetően – és nyilván a helytelen életmód következtében – már 74 kilósan kezdtem meg a terhességet. A 9 hónap alatt semmit sem vontam meg magamtól, élveztem a „kettő helyett eszem” felfogásomat, és mindig e mögé bújtam, ha kajáról volt szó. Mindeközben tudtam, hogy le kell fogynom a szülés után, mert ez már nem állapot. Imádtam várandósnak lenni, annak ellenére, hogy az utolsó hónapokban már menni alig tudtam a hatalmas súlytól. A szülőszobába már 94 kilósan gurultam be!

A kattanás 

A szoptatás miatt elkezdtek olvadni a kilók, ami óriási motivációt adott. Mire elérkezett a hozzátáplálás ideje, megértem a „kattanásra”, azaz arra, hogy igazán akartam a fogyást. Fejben is készen álltam rá, mondjuk azt nem igazán tudtam, hogyan kéne ennek rendesen nekiállni. Elkezdtem olvasgatni a reformkonyha, egészséges alapanyagok témakörben, kísérletezgettem nyers étkezéssel, különböző fogyókúrákkal. Mivel a hozzátáplálás miatt amúgy is fontosnak tartottam, hogy a kisfiamat egészséges ételekkel lássam el, nem okozott gondot a kutakodás. Nem tűztem ki a végső célt, nehogy megrettenjek a számtól, és nehogy elérhetetlennek gondoljam a kívánt súlyt. Első körben elhagytam a fehér cukrot és a fehér lisztet. Ezzel teljesen át kellett alakítanom az addigi szokásaimat. De a kattanás miatt nem éreztem megterhelőnek, inkább egy izgalmas utazásnak fogtam fel. Csak ettől a lépéstől amúgy lement 10 kiló, ami akkora löketet adott, hogy megcéloztam újabb 5 kiló fogyást. Amikor az is lement, megint tovább mentem, és újabb kis célt tűztem ki magamnak.

Olyan 8-9 hónapos lehetett a kisfiam, amikor elkezdtem zumbára járni heti egyszer. Ez volt az „énidőm”, amikor feltöltődtem, mozogtam, táncoltam, kikapcsolódtam. És természetesen ez is hozzájárult a további fogyásomhoz. Szépen lassan a mozgás egyre nagyobb szerepet kezdett el betölteni az életembe, görkorival toltam a babakocsit, zumbáztam, tornáztam itthon, majd megismerkedtem az elektro fitnesszel. Ez a mozgás dolog azért volt nagy szám számomra, mert én se gyerekként, se fiatal felnőttként sem űztem semmilyen sportot. Nem is szerettem nagyon, kifárasztott, a tesiórákat kifejezetten utáltam. Nem is ismertem sokféle tevékenységet. Szóval totál a nulláról, kisgyerekes anyukaként fedeztem fel a mozgást. Hát ezért nem kezdődik a Rólam oldal úgy, hogy „Már kiskoromban is nagyon sok féle sportot űztem, bla-bla-bla…”.

fogyás
a nagy fogyás után

A fogyásról szóló információk útvesztőjében

Egy évembe telt, mire elegendő információt szereztem az egészséges táplálkozásról és életmódról. Azért tartott ilyen sokáig, mert nem tudtam, hol találok megbízható forrásokat, leírásokat. Amiről azt gondoltam, hogy hiteles, és hagyatkozhatok az iránymutatásokra, arról nem sokkal később kiderült, hogy nem is úgy van. Csupa ellentmondás, egymást megcáfoló cikkek, tiszta káosz. Végülis úgy emlékszem, hogy a kalória számlálást csináltam a legtovább, és a mai napig hasznosnak tartom, ha valaki tisztában van az elfogyasztott kalóriájának ismeretével. Komolyan gondoltam a fogyás, nagyon tudatosan, fegyelmezetten étkeztem, a szülők hétvégi látogatásakor is vittem magammal a saját kajámat.

Másfél évvel a szülést követően egészen 54 kilóra sikerült lefogynom, de az már nagyon nem állt jól. A hatalmas súlyingadozás miatt a bőrön katasztrofális állapotban volt, tele volt terhességi csíkokkal, lógott össze-vissza, izomzat szinte semmi. Vékony voltam, annak örültem, de ahogy a testem kinézett…hát borzalmas volt.

Kés alatt

A második terhességem alatt igyekeztem odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszek, semmiképp sem akartam annyira visszahízni. Bár többet híztam a 9 hónap alatt, mégsem értem el azt a magas súlyt a szüléskor, amivel az első várandósságomat elkezdtem. Viszonylag hamar visszafogytam, ám a bőröm tovább lazult, a hasamon egy hatalmas bőrfelesleg lógott, a melleimből az összes zsírszövet eltűnt. Tükörbe sem akartam nézni. Nem voltam magammal kibékülve, mert tudtam, hogy ezt az állapotot semmilyen mozgásforma sem tudja helyreállítani. Bizonyos fokig a mozgás, az edzések nagyon hatékonyak tudnak lenni a bőrfeszesítést illetően is, de ez már nem az a kategória volt. Plasztikai sebészhez fordultam, hogy a felesleges bőrt eltávolítsa a hasamról, és tegyen valamit a két lógó tejeszacskóval. Az az időszak sem volt egy szláv karnevál, több korrekciós műtétre is sor került, de szép lassan begyógyultak a hegek, megszűnt a vizesedés. Kész volt az „alap”, amire végre azt mondhattam, hogy lehet izmot építeni, állóképességet növelni, fejleszteni.

Fogyás sikertörténet kemény munkával – diéta és mozgás

Akkoriban ismertem meg az E-Fit edzőmet, aki időközben mentorommá és kollégámmá vált. Az ő szakmai támogatásával volt lehetőségem az elektrofitnesst hatékonyan alkalmazni. Diétával és a kemény edzésekkel teljesen átalakult a testem…jól éreztem magamat.

A közös munkánk eredménye és az akkori munkahelyemen történő átalakítások miatt úgy döntöttem, hogy vállalkozóként fogom segíteni az embereket abban, hogy egészségesebb életet élhessenek a mozgás és a helyes táplálkozás által.

A saját tapasztalataimból kiindulva és a folyamatos tanulás által szerzett tudást felhasználva hívtam életre az EGYélet Programot.

Csatlakozz privát exkluzív Facebook csoportomhoz: Egészséges tudatosság – Ember, táplálkozás, mozgás