A fagyizóban ültünk a gyerekeimmel, és néztem a szomszéd asztalnál ülő erősen túlsúlyos kislányt, ahogy mohón nyalja a háromgombócos fagyiját. Amikor befejezte, a szintén jelentős súlyfelesleggel rendelkező apuka pénzt adott neki, és a kislány újra sorba állt. Ezúttal 3 dl jégkásával tért vissza az asztalukhoz.
Miért teszitek ezt a saját gyermeketekkel? – tenném fel a kérdést a szülőnek, de persze nem teszem, mert semmi jogom nincs hozzá, hogy bárkit kérdőre vonjak. Nem az én dolgom; hessegettem el a belső hangot, ami legszívesebben arra késztetett volna, hogy lépjek oda a szülőkhöz, és csak beszélgessek velük. Megítélés, felelősségre vonás nélkül, csupán az okokat keresve. Hogy megértsem. Miért teszik ki a gyereket a csúfolódásnak, a megaláztatásnak, a felnőttkori elhízásnak és az ezzel járó számtalan egészségügyi kockázatnak? Ha a szülő maga is túlsúlyos, valószínűleg ugyanezeken keresztülment. Nyilván nem ártó szándék van a háttérben, talán éppen ellenkezőleg, és a szeretetet, a törődést, gondoskodást fejezik ki oly módon, hogy pl. édességgel etetik gyermeküket.
Ezen a ponton leszögezném, nem a kicsit pufi és/vagy alkalmanként csokit evő kisgyerekek helyzete aggaszt, hanem konkrétan azokról a 8-10 évesek drasztikusan növekvő számáról beszélek, akik szinte gurulnak a testük súlya miatt, maga a járás is nehézséget okoz számukra. Játszani már nem tudnak a többiekkel, mert nem érik utol őket a fogócskában, a fociban, a kidobósban is utolsónak választják ki őket, és a tesitanár is piszkálja őket a szekrényugrás miatt.
Gyermekkori elhízás – nehéz téma, de foglalkoznunk kell vele: az egyik legnagyobb népegészségügyi kihívás.
Magyarországon nagyjából 20 ezer súlyosan elhízott gyermek él, ez egy város teljes lakossága lehetne. A túlsúlyos vagy elhízott gyermekek aránya évről évre növekszik.
Miért fontos foglalkozni a gyermekkori elhízással? Miért nem legyinthetünk mondván, hogy „nem baj, majd kinövi”?
Ha valaki gyermekkorban elhízik, akkor jóval nagyobb hajlama lesz az olyan betegségekre fiatalon is, mint például a magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, szív-és érrendszeri problémák, ízületi és ortopédiai gondok, PCOS és a rák. A PCOS meddőséghez is vezethet.
Az elhízott gyermekek jelentős százaléka felnőttkorban is túlsúlyos lesz. De még akkor is nagyobb esélye lesz egy túlsúlyos gyermeknek a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségekre, ha idővel sikerül leadnia a súlyfelesleget.
A gyermekkori elhízás lelki terhet is jelent: csökken a gyermek önértékelése, és gyakrabban válik iskolai bántalmazások célpontjává. Nagy valószínűséggel alakul ki depresszió.
A gyermekkori elhízás metabolikus szindrómát eredményezhet. Néhány éve ez főként a felnőtteknél volt jellemző. A metabolikus szindróma, anyagcserezavar velejárói: hasra lokalizálódó elhízás, magas vérnyomás, cukoranyagcsere-zavar, magas vérzsír szint, nem alkoholos zsírmáj kialakulása.
A gyermekkori elhízás légzési gondokat is kiválthat: asztmát és alvás közbeni légzéskimaradást is okozhat.
Nem kérdés tehát, hogy komolyan kell vennünk.
Ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldásokat, először meg kell értenünk a gyermekkori elhízás okait.
A túlevés lehet a gyermekkori elhízás oka?
Valójában nem ilyen egyszerű a kérdés azokban az esetekben sem, ahol nem genetikai vagy hormonális problémából indul ki, hanem a helytelen életmódból.
Nézzük meg a természeti népeket! Vajon azért jó az alakjuk, mert kevesebbet esznek, és sokat mozognak? Nem egészen. Ha közülük valaki áttér a nyugati étrendre, ugyanúgy elhízik, akkor is, ha nem eszi túl magát és nem lusta.
Már egy 1870-es években végzett kutatás is alátámasztotta, hogy 100 elhízott emberből csak 40-en voltak olyanok, akik túlzottan sokat ettek. Más vizsgálatok során is arra a következtetésre jutottak a szakemberek: az elhízást nem feltétlenül a túlzott élelmiszerfogyasztás okozza.
Az is érdekes, hogy sokszor a nehezebb anyagi helyzetben lévő családokat érinti a probléma.
De akkor mi lehet a gyermekkori elhízás fő oka, ha legtöbbször nem a túlevés?
Az „elhízásjárvány” a 19. század végén kezdett kialakulni, azóta évről évre nő a túlsúlyos és elhízott emberek aránya, ezen belül a gyermekkori elhízás is egyre gyakoribb.
A 20. században olyan hiedelmek terjedtek, mint például az, hogy a sok fehérje „nagy kalóriatartalmú, és káros a vesére”, „a zsírokból is együnk jóval kevesebbet”. Mi marad akkor? A szénhidrát. Az élelmiszeripar ráállt az olyan élelmiszerek előállítására, amelyek nagyon nagy arányban tartalmaznak finomított szénhidrátokat.
Azonban nem ehhez alkalmazkodtunk. Sokkal jobban átlátjuk ezt, ha összehasonlítjuk egy átlagos nyugati modern ember étrendjét a természeti népekével: nálunk sok a feldolgozott élelmiszer, nagy a szénhidrátok aránya. Egyre több a nagy kalóriatartalmú, de vitaminok, ásványi anyagok és fehérjék tekintetében szegény étel.
A nehéz anyagi helyzetben lévő családok kevésbé engedhetnek meg maguknak minőségi ételeket: ez is lehet a magyarázat arra, hogy a gyermekkori elhízás az ő körükben az átlagosnál is nagyobb arányban fordul elő. Ez az egy eset van, amikor nem kizárólag a szülő a felelős.
Éppen ezért a gyermekkori elhízás megoldásainál szociális háló fejlesztésére is gondolni kellene, továbbá szükséges lenne az, hogy az állami óvodákban, iskolákban is javuljon az ételek minősége: legyen bennük jóval kevesebb finomított szénhidrát, több zöldség, gyümölcs és fehérjeforrás.
A legtöbb esetben viszont kimondhatjuk: a szülőtől függ, hogy mi kerül otthon az asztalra, a szülő tudja bevezetni a rendszeres mozgást a gyermek életébe: az ő kezében van a felelősség, de a megoldás lehetősége is.
Mennyire járulhat hozzá a gyermekkori elhízáshoz a stressz?
Egy 2009-ben publikált kutatás szerint ha valaki áttér alacsony szénhidráttartalmú étrendre, az lefogy attól függetlenül, hogy éri-e krónikus stressz vagy sem. Az ilyen vizsgálatoknál a mennyiséget nem korlátozzák: jóllakásig lehet enni. A lényeg, hogy az étrend szénhidrátokban szegényebb, és így is fogyáshoz vezet a módszer. (Megjegyzés: a szénhidrát mennyiségének csökkentése egyedileg meghatározott módon kell, hogy történjen, és nem úgy, hogy „holnaptól 160 grammos diéta”!)
Ettől még persze nem állíthatjuk, hogy a stressz egyáltalán nem számít ebben a kérdésben. Milyen összefüggés lehet mégis?
Egy másik vizsgálat során stresszhelyzetnek tettek ki embereket (nyilvános beszédet kellett mondaniuk). Ők nagyobb eséllyel választottak cukros-zsíros ételeket. Tehát stressz hatására hajlamosabbak vagyunk az egészségtelen ételek után nyúlni.
A krónikus stressz nem mindenkinél járul hozzá a hízáshoz: vannak, akiknek csökken az étvágyuk. A tapasztalat az, hogy aki elhízott, az még többet hízik, és aki soványabb, az tovább fogy a stressztől.
Egy másik összefüggés: itt a stressznek és a túlsúlynak csak közvetett a kapcsolata, a gyermekkori elhízás oka a rossz családi minta. Ha a síró kisgyermeket rendszeresen úgy nyugtatjuk meg, hogy ételt kínálunk neki, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy a stresszhelyzeteket úgy kell kezelni, hogy enni kell.
Már egészen kicsi korban eldőlhet, hogy a gyermek elhízik-e vagy sem. Ezért már a kezdeteknél, a hozzátáplálásnál oda kell figyelnünk.
Összefoglalva: a tömeges elhízást nem foghatjuk rá egyszerűen a stresszre. Sokkal inkább a táplálékaink összetételében és a szokásainkban kell keresnünk az okokat.
Kevesebb mozgás és kevesebb alvás
Ma már a legtöbb gyermek kevés időt tölt a szabadban. De ha még kint is vannak, akkor is gyakran a mobiltelefont nyomkodják felszabadult, mozgásos játékok helyett.
Ezzel párhuzamosan sok családban az alvásidejük is kevesebb, nincs kiegyensúlyozott napirend. Az éjjeli alvás előtt is valamilyen képernyő vibrál a szemük előtt.
Az alváshiány csökkenti az inzulinérzékenységet, növeli a ghrelin hormon („éhséghormon”) szintjét. Így a gyerek még többet fog fogyasztani a jellemzően magas szénhidráttartalmú ételekből.
Ritkább esetben genetikai betegségek, hormonális problémák a gyermekkori elhízás okai
Pajzsmirigy alulműködése: az elhízás mellett okozhat fáradékonyságot, hajhullást, bőrszárazságot (csecsemőknél foltos bőrt)
Inzulinrezisztencia: 2-es típusú cukorbetegségbe mehet át. Nem csak oka, hanem következményei is lehet a túlsúlynak.
Cushing-szindróma: ritka betegség. A mellékvese túl sok kortizolt termel, melynek következtében felborul a zsíranyagcsere egyensúlya.
Prader Willi szindróma: genetikai probléma okozza. Egyik tünetete a fékezhetetlen étvágy, emellett izomgyengeség, kis kezek és lábak jellemzőek. Komplex kezelést igényel.
Melyek lehetnek a gyermekkori elhízás megoldásai?
Ha a gyermek túlsúlyos, akkor először ki kell vizsgáltatni, hogy van-e esetleg más probléma is az életmódon kívül.
A legtöbb esetben életmódváltással orvosolható a probléma. Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, hiszen sokan félnek a nagy mértékű változásoktól. Ez érthető, de ha kicsit jobban átgondoljuk a megoldásokat, összeszedjük a gondolatainkat, akkor már nem is lesz olyan ijesztő. Minden változásnak csak az eleje nehéz, utána már rutinná válik.
Nézzük most az ötleteket a gyermekkori elhízás megoldásaira:
A leglényegesebb: az egész család váltson életmódot!
Az úgy nem működik, hogy a gyermeknek mást kell ennie, mint a többieknek: elmegy tőle a kedve. Nem is kell kiemelni, hogy ez a túlsúly miatt történik, hangsúlyozzuk inkább az egészséget!
Fontosak a közös étkezések, legalább a vacsora történjen közösen, amikor mindenki otthon van! Ilyenkor tegyük félre okostelefonunkat, laptopunkat, legyen együtt és egyen együtt a család! Így a gyermek szívesebben fogadja az életmódváltást.
Ha a gyerek látja tőlünk, hogy mi is egészségesen élünk, akkor szívesebben követi a példát. Ehhez persze nekünk is ismernünk kell az egészséges életmód felé vezető utat. Ennek lépéseit foglaltam össze Súlyos Utazás című könyvemben.
Próbáljuk csökkenteni a finomított szénhidrátok és cukrok mennyiségét!
Ne gondoljuk, hogy kevésbé szeretjük a gyermeket, ha nem engedjük a cukros édességek fogyasztását. Pontosan azzal védjük, ha vannak dolgok, amelyekre nemet mondunk. El lehet magyarázni, hogy idővel betegségeket is okozhat az édességek túlzásba vitele.
De nem kell drasztikusan és hirtelen megvonni a finomságokat a gyermektől. Mértékkel adjunk helyette gyümölcsöt. Vannak diétásan elkészíthető finomságok, tízóraira is csomagolható jól összeállított szendvicsek, kekszek, házilag sütött péksütemények. Ezekre is rendszeresen teszek javaslatot a Facebook csoportban.
Nem kell desszert nélkül telnie az ünnepeknek sem. Itt találsz egy gyűjteményt, amelyben olyan egészséges desszertgolyók receptjei vannak, amelyek könnyen elkészíthetőek. A gyermeket is be lehet vonni a készítésbe, ez még nagyobb kedvet csinál neki az egészséges életmódhoz.
Külön felhívnám a figyelmet az édes italokra, üdítőkre. Kerüljük ezeket!
A gyermek meg fogja szokni, hogy a szomjoltásra a tiszta víz való. A legjobb, ha már kisbaba kortól ehhez szoktatjuk. A babáknak sincs szükségük cukros kamillateára, egyéb cukros italokra sem.
Amire talán nem gondolnánk: a 100 %-os gyümölcsleveknek is magas a cukortartalmuk. Ha ittunk már 100 %-os almalevet, biztosan fel tudjuk idézni, hogy mennyire édes. Ezért ezeket se adjuk víz helyett. Adjunk inkább friss gyümölcsöt, vitamin- és rosttartalom szempontjából is százszor többet ér.
A teákat édesítés nélkül adjuk, ha szeretnénk gyógyteát adni. Nátha esetén persze segíthet a mézes tea, a lényeg az, hogy ne legyen rendszer az édesítésből. A méznek is jelentős a cukortartalma.
Fontos, hogy a nagyszülők is megértsék: a gyermek érdeke az étrend átalakítása.
Gyakori jelenség, hogy bár a szülők szeretnék az egészséges táplálkozás felé terelni a gyermeket, a nagyszülők úgy vélik, hogy azzal tesznek jót, ha elhalmozzák édességekkel az unokájukat.
Ne kérdőjelezzük meg a jó szándékukat, de kérjük meg őket, hogy támogassák a családot az egészséges életmód kialakításában. Ha valamilyen csemegét szeretnének hozni, akkor hozzanak inkább gyümölcsöt vagy egyéb, finomított szénhidrátokban és cukrokban szegény nasit. Abban is segíthetnek, ha elviszik a gyermeket a játszótérre mozogni az otthon ülős foglalkozások helyett.
Az egészséges ételek készítésében vegyen részt a gyermek, amikor lehet!
Ez egy hasznos közös kikapcsolódás is egyben. A gyermek így szívesebben elfogyasztja a közösen készített fogásokat.
Mérsékeljük a só mennyiségét!
A sok só nehezíti a fogyást. Ha lehet, akkor finomítatlan sót használjunk, ami a nátrium-kloridon kívül egyéb hasznos ásványi anyagokat is tartalmaz. Kifejezetten a túlzott sóhasználatra gondolok itt, teljes mértékben kiiktatni a sót az étrendből egyáltalán nem célravezető, sőt veszélyes lehet.
Étkezzünk rendszeresen, nagyjából ugyanabban az időpontban!
Az, hogy naponta hányszor ajánlott étkezni, az sok tényezőtől és az egyéntől függő. Ami lényeges viszont az egész család számára, hogy az étkezések között ne legyen nasizás, észrevétlenül elcsipegetett keksz, ropi, csokika, cukorka stb.
A gyermekkori elhízás megoldásai közül nem hagyhatjuk ki a rendszeres testmozgást.
Fontos, hogy ez ne járjon hirtelen nagy terheléssel, javasolt a fokozatosság. A játékos, interaktív gyakorlatok általában meghozzák a kedvet. Mozogjunk együtt a gyermekkel mi is!
Gondoljuk át, hogy van-e olyan helyzet, amikor az autózást gyaloglásra vagy kerékpározásra cserélhetjük!
Mérsékeljük a tévé, okostelefon és laptop használatát!
Sok család a televízió teljes kiiktatása mellett dönt, általában a gyermek lelkivilágának védelmében. Én nem vagyok ennyire sarkalatos, van olyan csatorna (DaVinci), ami kifejezetten a gyerekeknek való.
Ne legyen televízió a gyermek szobájában, és ne engedjük az okostelefon társaságában elaludni! Nem tesz jót az idegrendszernek, és a hormonrendszernek sem, ha a képernyő előtt alszunk el.
Összegezve: az egész család javára válik az életmódváltás. A gyermekeink a mi példánkat követik. Ha mi törekszünk arra, hogy egészségesebben éljünk, akkor ebben fognak követni minket.
Ha szükséged van fogyást segítő tornagyakorlatokra, táplálkozással kapcsolatos tanácsokra, akkor fordulj hozzám, segítek!
Források:
https://www.tenyek-tevhitek.hu/
https://taplalkozasbeallitas.hu/
https://www.endokrinkozpont.hu/
Légy részese az EGYéleted világának, hogy tudatosan urald az egészséged. A személyedre szabott tartalmakért kattints a gombra!
