Mindennapi szokások
Kezdjük a pozitív példákkal, amik megerősítenek abban, hogy azért nem olyan lehetetlen bevezetni egy-egy szokást. Gondoljuk csak végig, hány olyan észrevétlenül beépült tevékenységünk van a mindennapjainkban, amit észre sem veszünk, csak automatikusan csináljuk. Például a fogmosás…el sem tudom képzelni a reggelemet nélküle. A reggeli rutinunk, ami sok esetben ugyanúgy zajlik. Az, hogy bezárjuk az ajtót, amikor elmegyünk otthonról. A bevásárlásnál ugye…ezt SZOKTAM venni. Az esti rutin, a gyerekek fürdetésének, lefektetésének ceremóniája. Mind-mind kialakult szokások, napi rutinok, amik anélkül működnek, hogy különösebben rájuk kéne görcsölni. Neked is biztosan vannak hasonló példáid.
Nagyon sok rögzült szokásunk gyerekkorunkból ered. Számos olyan jó szokást sajátítottunk el gyerekkorunkban, amit felnőttként is ugyanúgy csinálunk, és adjuk tovább gyerekeinknek. Nagyon egyszerű példa, hogy mondjuk megmossuk a kezünket mosdóhasználat után. Vagy ha már itt tartunk, megtöröljük a fenekünket. Tudom, viccesen hangzik, de ha belegondolsz, ez is egy tanult szokás, ami automatikusan működik (még jó! mennyire durva lenne, ha nem egy beépült rutinról lenne szó, és néha-néha megfeledkeznénk róla ?). Ugyanígy, a fogmosásra is rászoktattak minket kiskorunkban, meg hogy illedelmesen köszönjünk, vagy hogy bevessük az ágyat reggel.
Mik azok a gyerekkorban tanult szokásaid, amik pozitív mintát adtak számodra?
A gyerekkorban elsajátított szokásoknak nagyon fontos jelentősége van felnőttként, és rendkívül meghatározzák a felnőttkori mintáinkat. Vagy azért, mert hasznosak, vagy pont azért, mert rádöbbentenek, miket kell/akarunk megváltoztatni. Ez viszont csak és kizárólag azután lehetséges, ha végiggondoljuk, mik azok a szokások, amiket hoztunk magunkkal, és melyeket építettük be saját magunk felnőttként. Mi az, amit változatlanul ugyanúgy csinálsz? És ez jó-e Neked, vagy amúgy szeretnél rajta változtatni? Az előzőekben említettem a pozitív mintákat, de vajon felülbíráltad-e azokat valaha?
Hozott szokások újragondolva
Megvizsgáltuk azokat a szokásainkat, amiket gyerekkorunkból hozunk, és változatlan formában működtetjük. Most nézzük meg azokat, amelyeket kis változtatással, de használni tudunk. Mert alapból azzal a szokással nincs nagy baj, de felnőttként változtak a körülmények, a családban közösen elfogadott szokások is kialakulnak, vagy a gyerek temperamentumához kellett igazítani. Például: gyerekkoromban minden este fél 7-kor volt vacsora, közösen, addigra haza kellett érni a bandázásból is. Ez alapból egy tök szuper dolog, és mai napig fontosnak tartom, hogy együtt vacsorázzunk, főleg, hogy nagyjából annyi időnk van a napi történéseket átbeszélni, kupaktanácsot tartani. Viszont az időpontot illetően meg kellett tanulnom rugalmasnak lenni, és nem ragaszkodni egy adott órához, perchez, mert az csak befeszítene. Van egy -tól / -ig idősáv, ami alatt valamikor megejtjük a vacsit, de igazodik a napunkhoz, az egyéb tennivalóinkhoz.
Nem könnyű eltérni a megszokottól
Amúgy azoknak a típusú embereknek, akik teljes mértékben a szokásaik rabjai, nagyon nehéz bármin is változtatni. Mert azokban a rendszerekben érzi komfortosan magát, biztonságos környezetben, amit maga tud uralni. Kiszámíthatóan, az általa kialakított keretek között zajlik az élete. Ez viszont általában nagyfokú rugalmatlansággal is jár. Amint nem úgy alakul egy körülmény, hogy a megszokott cselekvés ugyanabban a formában történjen, a rendszer összeborul frusztrációt és a kontroll elvesztésének érzését okozva. Szélsőséges példa erre a kényszerbetegek, akik ha nem nézik meg hatszor, hogy bezárták-e az ajtót, vagy kihúzták-e a vasalót, akkor komoly belső feszültséget éreznek, ami fizikai tüneteket is produkálhat.
Azért általánosságban nem ennyire drasztikus a helyzet, és azt gondolom, hogy még azoknak is sikerülhet változtatni a szokásain, akik ezt lehetetlennek tartják. Egy-egy új, nem megszokott helyzet kizökkent a komfortzónából, de ugyanakkor kreatív megoldásra is sarkallhat.
Azoknak sem egyszerű változtatni, aki úgy gondolnak a saját szokásaikra, hogy az a normális, vagyis, hogy CSAK az a normális. Pedig egy csomó dolgot sokan másképp csinálnak, és a mi változatunkat tartják furcsának. Egyfajta szemléletváltáson is keresztül kell mennie annak, aki fejlődni akar e téren, rugalmasabbá válni, és új szokások által könnyedebbé, kiegyensúlyozottabbá szeretné tenni az életét.
Olvasd el a cikk második részét is!
Csatlakozz exkluzív Facebook csoportomhoz: Egészséges tudatosság – Ember, táplálkozás, mozgás
Érdekel más cikk is? Itt a blogban eléred őket.
Légy részese az EGYéleted világának, hogy tudatosan urald az egészséged. Kattints a gombra!
