Gyakran hallani, hogy az elszaporodó egészségügyi problémákat a stressz okozza.
Nem véletlenül. A háziorvosi megkeresések 60-80 százaléka a stresszre vezethető vissza. Ennek ellenére százból csupán néhány páciens kap segítséget a stressz kezeléséhez.
Mielőtt elrohannál meditálni – ami egy pörgős embernél elsőre nemhogy sikerélményt, hanem inkább további frusztrációt tud kiváltani -, inkább olvass tovább. Értsd meg az összefüggést a stressz és a betegségek között, ismerd meg a kortizol hormon működését.
Mára bizonyítást nyert, hogy a folyamatos stressz testi és lelki működési zavarokat okozhat. Míg rövid távon „csak” a szerveinkre – többek között az idegrendszerünkre – van hatással, addig hosszú távon már a génjeink működését is befolyásolja.
Mi az a kortizol?
A kortizol a mellékvesében termelődik. A szervezetben – ahogy minden hormonnak – neki is megvan a maga funkciója: szükség esetén mozgósítja a test energiatartalékait.
Stresszhormonként tartjuk számon, mivel elsődleges feladata az, hogy segít sikeresen megoldani az életünk során felmerülő fenyegető vagy vészhelyzeteket.
Az 1900-as évek elején Selye János figyelt fel a kortizol hormon által kiváltott testi reakciókra – a stressz okainak kutatása közben. Pszichológiai hatásait azonban csak a múlt század közepén kezdték vizsgálni.
A kortizol a test szinte minden szövetére hat – beleértve az agyat, az immunrendszert, a csontokat és a bélrendszert. A véráramba kerülve támogatja az anyagcserét, szabályozza a vércukorszintet, a vízháztartást, gyulladáscsökkentő hatású, segíti az erős érzelmekkel összefüggő emlékek eltárolását, valamint támogatja az alvás és ébrenlét ciklusokat.
A stressz és a kortizol
Stressz esetén a megemelkedett kortizolszint azt a célt szolgálja, hogy a testünk hatékonyan reagáljon az adott helyzetre.
Fontos hangsúlyozni, hogy stresszhelyzet alatt nem csak negatív eseményeket értünk. A kortizol-termelést minden olyan esemény kiváltja, amely kibillenti a testünket az egyensúlyi állapotból és bármilyen válaszreakcióra készteti.
A kortizol termelése folyamatos a szervezetünkben. Habár mennyisége a nap folyamán ingadozik, néhány órán belül beáll a test mindenkori egyensúlyához szükséges szintre.
Ha a testünk rendben működik, akkor a kortizol segít, hogy meg tudjunk birkózni a mindennapi kihívásokkal, miközben szervezetünk egyensúlyi állapota is fennmarad.
A problémát az okozza, amikor a kortizol hormon szintje tartósan magas vagy esetleg alacsony marad.
A kortizol termelésének folyamata
A hormon kiválasztását mindig az agy kezdeményezi egy ún. stresszinger hatására, amelyet a test egyensúlyi állapotára vagy biztonságára nézve fenyegetőnek ítél meg.
A stressz érzékelése és az arra adott válaszfolyamat három összetevőből áll.
1. Stresszinger (más szóval stresszor): fizikai vagy érzelmi behatás, amelyet az agyunk válaszra érdemesnek ítél.
2. Az idegrendszer, illetve az agy, amely a stresszingert érzékeli, értelmezi és feldolgozza. Ebben a lépésben egy szubjektív, egyéni színezetet kap a folyamat – emiatt van az, hogy minden ember eltérő módon reagál a stresszre.
3. Stresszválasz: az észlelt fenyegetésre válaszként adott fiziológiai és viselkedésbeli változások együttese. Ide tartozik a kortizol hormon kiválasztása is.
Mi lehet stresszinger?
A stresszinger a külső vagy belső környezetnek az a valós vagy vélt változása, amely a szervezet részéről valamilyen választ igényel. A szervezetnek erőforrásokat kell mozgósítania a védekezés vagy az egyensúly visszaállítása érdekében.
A köztudatban a stressztényezőt mindig valamilyen kellemetlenséggel szokták összekapcsolni. Pedig semleges, vagy éppen kellemes ingerek is kiválthatnak stresszválaszt.
A stresszorok lehetnek mind fizikai, mind pszichikai hatások.
Fizikai hatás lehet olyan hétköznapi cselekvés is, hogy felébredünk és kikelünk az ágyból, egészen a szélsőséges hatásokig, mint például az extrém hideg vagy meleg, fájdalom, betegség, víz-, táplálék- vagy alvásmegvonás.
Pszichikai stresszor lehet egy kihívást jelentő feladat, nagyobb ijedtség, szociális konfliktus, egzisztenciális szorongás, reális vagy irreális félelem valaminek a bekövetkezésétől, de ugyanúgy egy egyszerű fáradtság is.
A stressz megélése sohasem objektív. Bármi lehet stresszinger a szervezetünk számára, amit a tudatunk annak érzékel. Mivel a stresszválaszt is az agy határozza meg, ezért egyéneként eltérő, hogy hogyan reagálunk az egyes stresszorokra.
Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy stresszor lehet minden olyan, a külvilágból vagy testen belülről érkező, de akár csak a gondolataink által generált hatás is, amelyre a válasz meghaladja azokat az erőforrásokat, amik a rendelkezésünkre állnak, vagy amit hajlandóak vagyunk felhasználni az adott helyzetben. Ilyen módon stressztényezővé válhat egy utált feladat, egy magasabb összegű számla, vagy ha valakivel szemben több türelemre lenne szükségünk, mint amennyivel pillanatnyilag rendelkezünk.
Mitől függ a stresszre adott reakció?
Az, hogy egy adott dolog kiben mekkora mértékű stresszt okoz és milyen mértékben indítja be a kortizol hormon termelését, két dologtól függ: az egyén genetikájától, a korábbi életeseményeitől.
A genetika azért meghatározó szerepű, mert az érzelmi reakciónk egy részét is örököljük. Ha olyan családból származunk, akik „erősek és kemények”, nehéz időkön mentek keresztül a felmenőink és megtanulták, hogyan küzdjenek meg sikeresen a kihívásokkal, akkor valószínűleg a génjeinkbe van kódolva, hogyan küzdjünk meg a stresszel hatékonyan.
A másik befolyásoló tényező az életeseményeink sorából fakad. Az átélt traumáink egymásra rakódnak, ami miatt egyre erősebb stresszválaszt adunk a következő traumatikus eseményre. Minél fiatalabb korban érnek bennünket a traumák, annál erősebben „égnek be” az idegrendszerünkbe. A gyerekkori bántalmazásnak és elhanyagolásnak lehet a legerősebb romboló hatása.
A stresszorra adott válaszok mindig összetettek, egy tényező fizikai és pszichológiai szinten is vált ki reakciót. Például a fizikai fájdalom – bár elsősorban testi stressztényező – egyben pszichikai stresszválaszt is kivált.
Tisztán fizikai, és tisztán pszichikai stresszválasz nem létezik, hiszen a stresszhormonokat a vér hordozza, ezek pedig mindenhova eljutnak, és minden szervre egyszerre hatnak. Tehát – a köztudattal ellentétben – a stressz nem csak lelki tényező, hanem a szervezet egészére ható, lelki és fizikai reakció.
A kortizol termelésének ritmusa
A stresszválasz teljesen normális, egészséges és szükséges működése a szervezetnek. Ez teszi lehetővé az állandóan változó körülményekhez való alkalmazkodást.
Nem is minden esetben érzékeljük, hogy a szervezetünkben beindult egy stresszválasz, mert a testünk észrevétlenül végzi a dolgát, fenntartja a szükséges egyensúlyi állapotot a túlélésünk érdekében.
A kortizol hormon termelése a hétköznapjaink során meghatározott ritmust követ.
- Éjszaka – mikor nyugalomban vagyunk és pihenünk – a legalacsonyabb szintű.
- Ébredés után nagyjából háromszoros lesz a mennyisége, hogy segítse az ébren maradást és a napindítást.
Az egyes napszakokon belül a hormon termelődése ideális esetben az aktuális eseményekhez igazodik.
- Megemelkedik a kortizol szintünk az étkezések alkalmával, hiszen emésztőnedveket kell termelni, bélmozgásokat végezni, szabályozni a véráramot.
- Emelkedést vált ki például egy hosszabb ideig tartó fejszámolás.
- Megemelkedik a kortizol szintünk egy-egy konfliktus helyzet vagy kihívást jelentő feladat megoldása során, intenzív sportoláskor, versenyen való részvételkor vagy egy előadás megtartása előtt, de egy izgalmas film hatására vagy szexuális tevékenység közben is.
A kortizol tehát különböző mennyiségben, de egész nap jelen van a vérünkben.
Mivel sok embernél már a tű látványa is stresszválaszt vált ki, a vérvétel helyett gyakran alkalmazzák a napi több alkalommal levett nyálmintát a kortizol szint megállapítására.
Bármilyen meglepő, de az nincs hatással a stresszhormonok termelődésének mennyiségére, hogy egy eseményt kellemesnek vagy kellemetlennek ítélünk. Például egy konfliktus során sem feltétlenül termelődik több stresszhormon, mint egy ebéd elfogyasztása alatt.
A fent említett helyzetek közös jellemzője, hogy megoldható kihívást jelentenek a szervezet számára. A felszabaduló stresszhormonok felkészítik és hozzáigazítják a testet a feladat megoldásához: gyorsul a szívverés, a légzés és a keringés igazodik az igényekhez, élesedik a memória, a szervezet biztosítja a feladathoz szükséges energiatöbbletet és lendületet.
Az adott helyzet megszűnése után a kortizol hormon intenzív termelése abbamarad és a kiválasztott hormonok 1-2 óra alatt lebomlanak. Ilyekor a stresszválasz a jó teljesítmény záloga.
Tehát a fentiekben említett stresszes eseményeknek nincs egészségkárosító hatásuk, és a felszabaduló stresszhormonok mennyisége távolról sem éri el azt a szintet, mint egy traumatikus helyzetben.
A cikk következő részeiben a tartós stressz hatásairól, majd pedig a stresszkezelésről lesz szó.
Ha szeretnél a témával kapcsolatban bővebb ismeretek szerezni, szeretettel várlak az Egyéleted ONE klubban.
