A holisztikus gyógyítás jelentését sokan ismerik már: olyan gyógyítási mód, amely a pácienst teljes egészében, a test-lélek-szellem szintjén vizsgálja, keresi az egyes folyamatok közötti összefüggéseket, hogy a kezeléssel ne csak a tüneteket szüntesse meg, hanem a valódi okokat is.
Talán Te is szeretnél bekukkantani a kulisszák mögé, hogy hogyan is lehet egy ilyen komplex módszert alkalmazni. Erről beszélgettünk Feller Erika holisztikus táplálkozási tanácsadóval, akinek rendkívül széles körű a tudása, több szakterületre van rálátása.
Fogadd szeretettel a vele készített interjúmat:
Interjú Feller Erikával a holisztikus gyógyításról
Ha jobban szeretnéd hallgatni az interjút, akkor nézd meg a videót:
Ha inkább olvasnád:
Takács-Naár Emese:
Az EGYéleted Rezgések sorozatában olyan vendégeket szoktam meghívni, akik szívvel-lélekkel az emberek egészségéért tesznek a mindennapokban. Erika, Neked milyen indíttatásból kezdődött a táplálkozással való közös munkád?
Feller Erika:
Az én közös munkám is úgy kezdődött a táplálkozással, ahogy nagyon sok szakembernek. Van és volt személyes érintettségem. Az egyik várandósságom alatt inzulinrezisztenciám lett enyhe pajzsmirigy-alulműködéssel. Innen indult az én történetem, hogy kihasználva az egészségügy egyéb lehetőségeit, azt is végigjártam.
A kérdéseimre nem kaptam válaszokat, nem sokat változott az állapotom. Úgy gondoltam, hogy egészségügyi végzettségeim mellett magánemberként elkezdek tanulni, hogy változásokat hozzak az állapotomban. Innen indult az egész történet a táplálkozás irányába.
Takács-Naár Emese:
Te akkor először is saját célból kezdtél el utána járni ezeknek a módszereknek, amelyeket a hagyományos orvoslásban nem találtál meg. De volt egy fordulópont, amikor úgy gondoltad, hogy ezt a tudást szeretnéd mások számára is elérhetővé tenni, és ekkor kezdődött a holisztikus tanácsadói pályafutásod. Itt mi volt az a pont, ami Téged erre irányított?
Feller Erika:
Ahogy talán az én állapotom elkezdett változni, nyíltak ki előttem a lehetőségek, valahogy az élet sodorta felém azokat az embereket, akikkel szintén hasonló események történtek. Aztán elkezdték egyre többen megmutatni a laborleleteiket.
Nekem az eredeti végzettségem orvosdiagnosztikai laboratóriumi analitikus, amiben dolgoztam is a labor különböző területein elég sok évet. Klinikai laborban dolgoztam, rákkutatás területén dolgoztam 8 évet gyógyszertechnológiai mérnökként, gyógyszergyárban is, voltam növényvédőszer kísérleteknek a biztosítója. Ott egyébként vizsgáltunk különféle élelmiszereket, vitaminokat, tehát eléggé beleláttam ebbe az egész területbe, nemcsak orvosdiagnosztikai szempontból, hanem egyéb szempontból is.
Akkor észrevettem azt, hogy tényleg úgy vannak vele az emberek, hogy azt se tudják, hogy mi szerepel a leletükben, hogy mi mit jelent. Senki nem kérdezte meg tőlük, hogy jól vannak-e lelkileg, mi történt velük akkor, amikor ez az egész folyamat elindult, amiben most fizikálisan benne vannak, vagy azt, hogy előtte mi volt.
Én szentül hiszek abban, hogy nem tudjuk elválasztani a lelki folyamatainkat a testi folyamatainktól. Minden, ami a lelkünkben lezajlik – és hosszan, tartósan abban az állapotban vagyunk – az előbb-utóbb, ha abból nem mozdulunk ki, akkor az elkezd fizikai szinten megnyilvánulni. Sőt, ezt én is tapasztaltam magamon egy adott élethelyzetben, egy adott hivatásban, hogyha az ember nem boldog, és nem azt csinálja, amit szeretne, akkor előbb-utóbb kap olyan jelzéseket a testétől, hogy „hahó, jó lenne megállni, változtatni”. És ezek még kicsi dolgok. Ha nem változik, akkor majd jönnek nagyobbak. És ide nem kellene eljutni senkinek.
Takács-Naár Emese:
Ez lenne a holisztikus szemlélet jelentése is nálad, ugye?
Feller Erika:
Igen, tehát mindenképpen személyre szabott a holisztikus gyógyítás, mindenképpen azt jelenti az én olvasatomban (és szerintem ezzel nagyon sokan egyet tudnak érteni), hogy mindig figyelembe vesszük annak az egyénnek – aki benne van ebben a szituációban – a hosszú távú céljait, az életvitelét, az életmódját, a környezetét, akár a munkakörnyezetét, az anyagcseréjét, az egyéni allergiáit, ételérzékenységeit és azt, hogy milyen egyéb egészségügyi kihívásokkal küzd.
Megpróbáljuk egy nagy egységként kezelni, hogy mi mire hat. Minden hat valamire, és minden visszahat valahová. Talán ez a legfontosabb, hogy minden mindenre hatással van, tehát nem lehet valamit kizárni. Megnézzük egy egyén mentális és érzelmi állapotát, ennek megfelelően ez tényleg egy holisztikus szemlélet.
Így állítjuk be azokat az útmutatásokat, amivel tudatos táplálkozással el tud oda jutni, hogy ha a szervezetében már egy vagy több rendszerben esetleg kialakult valamilyen funkcióromlás, akkor azt visszafordítsuk. Méghozzá úgy fordítsuk vissza, hogy a testnek az öngyógyító folyamatait valahogy felerősítsük, tehát mindenképpen így támogassuk meg a szervezet egyensúlyát.
Mindig akkor jönnek a betegségek, amikor a szervezetben lévő homeosztázis, az egyensúly megbomlik. És mindenképpen az a legfontosabb, hogy figyelembe vegyük, hogy ő most miben van, fizikálisan és mentálisan is. Mindenki különböző személyiség, mindenki különböző élethelyzeti kihívásokkal küzd, és ne tiltások halmaza legyen ez az egész, hanem az a legfontosabb, hogy milyen kis lépésekkel hogyan tudjuk őt támogatni. Minden ember egyedi, és ezt a rést találjuk meg, hogy hogyan tudunk hozzá közel férkőzni úgy, hogy az neki tényleg egy segítség legyen.
Takács-Naár Emese:
Nagyon-nagyon hasznosnak tartom ezt a holisztikus szemléletet, hiszen kell az, hogy valaki felülről rátekintve a problémáinkra összefüggéseket találjon a lelki-mentális és a testi jelek között. Az emberek találkoznak egy adott tünettel, felismernek valamit magukon, hogy nem működik. És ez a jellemző, és nem a prevenciós célzatú egészségmegőrzés mint tudatos jelenség.
Inkább az a jellemzőbb (feltételezem nálad is a vendégeid körében), hogy már valamilyen kézzelfogható tünettel keresnek meg, és akkor neked az a hatalmas nagy feladatod, kihívásod is egyben, hogy ezt a picike kis tünetet elhelyezd egy akkora rendszerben, hogy mik azok a tényezők, amelyek ezt az egészet befolyásolják, mozgatják ide-oda, és mi az, ami ennek a tünetnek a valódi gyökere lehet. És ezt holisztikusan, felülről rátekintve a problémát a gyógyulás útjára terelni. Jól gondolom, hogy nálad is inkább a tünetekkel rendelkezők vannak túlsúlyban? Milyen típusú problémákkal szoktak téged megkeresni?
Feller Erika:
Sajnos igen, teljesen jól gondolod. Nagyon-nagyon ritka, egy évben mondjuk két ember, aki preventív céllal jön, hogy változtasson a táplálkozásán, nincsenek tünetei vagy nincs diagnózisa. A leggyakoribb az, amikor számtalan laborlelettel, számtalan kihívással rendelkezik valaki. A leggyakoribb egyébként a pajzsmirigy alulműködés és/vagy inzulinrezisztencia vagy akár már a Hashimotónak a diagnózisa (ami egy autoimmun folyamat), vagy hisztamin intoleranciája vagy pajzsmirigy túlműködése van. Nőknél pedig nagyon gyakori a 26-30 év közötti korosztályban az endometriózis, a PCOS, tehát a hormonális egyensúlytalanságoknak a tárháza.
Tényleg vissza kell bontani, amennyiben az embernek lehetősége van rá, hogy honnan indul ez az egész. Nekem ebben nagy segítségem, hogy a laborleleteket is szakmai szemmel át tudom nézni. Funkcionálisan sokkal szűkebben nézem ezeket a tartományokat – ahogy szerintem mi táplálkozási tanácsadók szerintem ezt mindannyian tesszük -, és igyekszem még annak megfelelően javasolni vizsgálatokat, ha arra szükség van.
Takács-Naár Emese:
Elhangzott itt a laborelemzés mint kulcsszó. Belegondolva mint átlagember annak idején fogalmam sem volt, hogy egy laboreredményen miket kell nézni. Ugye nézzük a csillagokat: „jó, nem jó”? Igazából azok a kis rövidítések, tartományok semmit nem mondanak. Azért valljuk be, hogy a háziorvosnak vagy a minket kezelő orvosnak sem mindig van arra ideje, türelme, hogy világosan, érthető módon elmagyarázza, hogy mik azok amik összefüggenek, mik azok, amikre tényleg figyeljünk, mi az, ami kissé figyelmen kívül hagyható, és mi az, amivel rohanjunk a sürgősségire.
Ebben a gyakorlatias, kézzelfogható segítség egy hatalmas dolog lehet és praktikus a mindennapokban.
Feller Erika:
Ebben nagyon tanácstalanok egyébként a vendégek. Számtalanszor tapasztalom, hogy van, amikor minden benne van az adott tartományban, minden jó, de közben számtalan tünete van, de senki nem nézi ezt meg. Ilyen az ellátórendszer, ők ezeket tanulták, ezeket az irányelveket alkalmazzák. Nyilván meg lettek állapítva referencia tartományok, azok valamilyen jelzésértékkel szolgálnak, de nem biztos, hogy arról van szó, hogy a szervezetünkben nincs semmi kibillenve. Itt nem biztos, hogy betegségről van szó, lehet, hogy egy egyensúlyi szervi állapottól picit eltértünk valahogy. Ezeket kell összevetni meg rendszerezni úgy, hogy ne ijesszük meg a vendéget.
Nagyon sokszor az a tapasztalatom, hogy nem is mennek el orvosi vizsgálatra, hanem kikeresik az internetről, hogy vajon miket kellene megnézni. Horribilis összegeket költenek arra, hogy mindenféle laborvizsgálatokat kérnek, amiből már nem tudják kiszűrni, hogy „jó, itt egy plusz, itt egy mínusz, akkor most ezzel kell valamit tenni vagy nem?”
Takács-Naár Emese:
Főleg, ha nincsenek csillagok benne, akkor végleg félbe is hagyjuk, hogy „hát akkor nekem nincs is semmilyen problémám…” Aztán a tünetek csak-csak megmutatkoznak. De ez is egy jó preventatív hozzáállás lenne, hogy még mielőtt elmegyünk számtalan laborleletet elvégeztetni, felkeresünk egy hozzáértőt, és megkérdezzük: „Nézd, gyanakszom valamire, egyáltalán milyen irányba menjek? Most egy hormonpanelt kérjek vagy egy teljes vérképet vagy mindkettőt?” A hormonpanelek között is számtalan verzió van.
Van egy nagyon triviális példa: pajzsmirigy problémára gyanakszik az illető, elmegy és kér egy TSH-t. Oké, és akkor mi széttárjuk kezünket: rendben van, de ez semmit nem mond. Befolyásolhatja rengeteg minden az adott éppen aktuális TSH-szintet. Másfelől rengeteg olyan sok mutató van még, amit együtt elemezve kéne még másik száz mellett vizsgálni. De erre van most berendezkedve az egészségügy, hogy „na jó, nézzünk akkor egy TSH-t, és akkor kész.”
Feller Erika:
Itt nekünk kell edukálni, én azt gondolom. Szakmabelieknek kellene felhívni erre a figyelmet. Mert nem várható el az átlagemberektől sem, akiknek nem ez a szakmája, hogy hirtelen szakmabeliek lesznek, mert azért az nem olyan egyszerű.
Egyébként nagyon sokszor van, hogy valaki felhív valamilyen tünettel, szeretne jönni tanácsadásra, de nincs laborja, vagy nagyon-nagyon régi van. Már akkor mondja, hogy egyébként ő tervezi, foglal időpontot és akkor elmegy magánba vérvételre. Akkor megbeszéljük, hogy milyen tünetei vannak, mire gyanakszunk. Csinálunk egy röpke, S.O.S. tanácsadást. Ekkor megkapja azt a segítséget, hogy akkor milyen paneleket vetessünk le pontosan.
Most nagyon pozitív változások voltak három vendégemnél is. Egyiknél Hashimoto van, a másik kettőnél pedig pajzsmirigy túlműködés, és most a féléves kontrollon nagyon-nagyon szépen rendeződött. Nyilván ennek megvolt a kiváltó oka, hogy náluk miért indult be ez a folyamat, és nagyon szépen alakulnak a stresszmentesítődés hatására a folyamataik.
Most már tudják: nem ikszelgetnek be mindent, mert nem biztos, hogy van értelme. Tudjuk, hogy nem mindenre van lehetőség Magyarországon. Nem minden paramétert tudunk mérvadóan mérni, van, ami külföldi laborokba megy ki, de nem biztos, hogy mindenkinek arra minden esetben szüksége van.
Nem mindenből szabad levonni következtetéseket, és mindig elmondom, hogy kellenek a laborok, hogy megnézzük, milyen irányba induljunk el, de mindig a legfontosabb azt az adott embert kikérdezni, hogy ő miket tapasztal.
Mindig kérek egy táplálkozási naplót is. Én egy hét naposat szoktam kérni, amiben mindig legyen benne hétvégi nap is: írják bele hogy mit ettek, és írják le, hogy milyen táplálékkiegészítőket, adott esetben gyógyszereket szedtek és milyen dozírozásban. Nekem fontos aki azért a gyógyszerhatóanyagokkal is sokat foglalkoztam. És írják bele, hogy adott esetben milyen tünetei jöttek elő akár fejfájás, puffadás, bármi emésztési dolog, szorongás. Ez nagyon-nagyon sokat számít.
Sokszor mire ezt megírják a vendégek, elkezdenek felismerni dolgokat. Én egyébként food test partner is vagyok, és adott esetben szoktam javasolni food test elvégzését is.
Takács-Naár Emese:
Megint több eszköztárat említettél, és Te ezen kívül még aromaterápiával is és Acces Bars kezeléssel és még illóolajokkal is foglalkozol. Hogyan döntöd el azt, hogy kinél milyen módszert vetsz be? Ők jönnek, hogy erre a módszerre szeretnének jönni? Vagy Te az adott embernek az állapotára magadban vagy vele együttműködve kidolgozod azt a stratégiát, amibe ezeket a módszereket váltakozva megfelelő arányban be tudod vetni? Merthogy rengeteg mindenhez értesz, és nagyon-nagyon széles körű támogatást tudsz nyújtani.
Feller Erika:
Azzal a vendéggel együtt kidolgozom azt a stratégiát, méghozzá pontosan annak okán, hogy mindenkinek mások a céljai. És van, akinek vannak ilyen-olyan tünetei, és mondjuk abban is szeretne segítséget, de van neki egy olyan fő kihívása, mondjuk egy lelki kihívása, amit ő is felismer, hogy az egészet talán az indukálja, a fizikai tüneteit is egy bizonyos szintig.
Nyilván van az a szint, amikor nem foghatunk mindent lelki folyamatokra, amikor ez már átlép, és ott a fizikai tüneteknél az egyikből jön a másik. Ez pont olyan, mint a gyógyszer mellékhatások: valamire kapunk valamit, azt sajnos cukorkaszerűen elkezdi szedni, attól lesz egy másik hatás: pl. „fejfájásom elmúlt, de kicsit ég a gyomrom”, arra bevesz egy másikat, és jön még valami… A szervezetünkben minden folyamat így kerekedik.
Általában azt végigvesszük, hogy mi az ő célja, mi az elsődleges célja. Általában az aromaterápia mint holisztikus gyógymód test-szellem-lélek szinten hat. Valahogyan megnyilvánul mindenkinek a kezelésében.
Van is olyan táplálkozási csomag, ahol a lelki folyamatokra és a fizikai dolgokra is van külső segítség: javaslok illóolajokat, késztermékeket vagy keverékeket.
Takács-Naár Emese:
Ha jól tudom, metamorf masszázst is csinálsz.
Feller Erika:
Igen, ez is egy blokkoldó technika. Nem is masszírozunk, hanem a technika a távoli reflexzónákat használja ki: a tenyér-talpi területen és a fejen a gerincnek a távoli reflexpontjait érintgetjük. Fizikálisan a gerincünk mellé rakódnak be a már minket nem szolgáló félelmeink, fájdalmaink, emlékeink. Ezeket érdemes az adott módon való, megfelelő ideig tartó érintéssel a felszínre hozni és oldani.
De hasonlóak az Access Bars kezelések is. Nagyon-nagyon szeretik az emberek az Access Bars kezelést. Ezt nagyon sokat csinálom. Ott beszélgetünk is. Nemcsak a testet kezeljük. Egy hozzájárulás a testnek az érintés.
Én azt tapasztalom, hogy ma nagyon érintéshiányosak az emberek, és a gyerekek is. És erről nagyon sok ember beszámol a kezelésen, hogy nincs minőségi érintés az életükben. Az érintés nagyon-nagyon fontos, az lélekből jön.
Takács-Naár Emese:
A metamorf masszázst azért említettem, mert friss élményem van ezzel kapcsolatban. Én egy kicsit földhözragadtabb, kissé szkeptikusabb, még a koromból fakadóan kevésbé spirituális hajlamú egyén létemre egyre inkább elkezdtem nyitni ezek felé a dolgok felé. És nagyon érdekes tapasztalásom volt a kezelés közben. Egész pontosan megjelent a nagyszüleimről egy fénykép, amin megelevenedtek, mosolyogtak rám, megnyugtattak, hogy minden rendben, és elkezdtem sírni. Én, akit pár év távlatából már nem hat meg érzékenyen maga az eltávozásuk. De nagyon szoros volt a kapcsolatunk, és mélyen érintett engem, amikor elmentek. Egy intenzív kép tört a felszínre. Intenzíven elkezdtek potyogni a könnyeim, és nem tudtam megtörölni a fülembe csorgó könnyeimet meg az orromat, mert egyszerűen egy súly nehezedett a kezeimre, és húzott lefelé, és nem tudtam megmozdítani a kezeimet. Olyan hihetetlen élmény volt, hogy most még dolgozom fel, hogy mit üzen ez nekem. És ami erre még pluszban rátett, szintén ilyen megmagyarázhatatlan élmény: hazatérve észrevettem ezt a fényképet a falon, ami nekem megelevenedett a kezelés közben, és egy olyan fénykép volt mellette, amit tegnap hozott elő a kislányomról a Facebook mint emlék, és olyan rajzszög volt mellette, mint amibe tegnap lépett a fiam. Ez a három dolog így kerek egésszé állt, és már annyira egybeáll, hogy nem tudom a véletlenre fogni.
Igen, itt valami mindenképpen történik ezek alatt a kezelések alatt. Én magam tapasztaltam.
Feller Erika:
Igen, mindenképpen. Nagyon sokszor beszámolnak különböző élményeikről a vendégek. Már lezajlott élethelyzetekben vagy eltávozott hozzátartozóikkal látják magukat. De ezek mindig ilyen pozitív lecsengésűek szoktak lenni. Én az Access Bars kezeléseknél is sokszor azt veszem észre, hogy (általában azzal jönnek az emberek, hogy tele vannak gondolatokkal, már tényleg nem tudja, hogy mi van, csak pörög-pörög), és azért nagyszerűek ezek a kezelések, hogy lecsendesítenek. Elfelejtettünk önmagunkhoz kapcsolódni is, meg egyáltalán a természeti erőforrásokhoz kapcsolódni, nagyon el vagyunk hangolódva ettől. Mindig elmondom a vendégeknek is, hogy nekem mi a kis napi rituálém, de ez nem biztos, hogy mindenkinek jó. Nekem ez jó, ez ad kapaszkodót.
Mindenkinek meg kell találnia, hogy neki mi ad kapaszkodót. Nagyon sokszor van az, hogy ahogy érnek minket az események: nem minden pozitív, nem mindent teszünk a jó fiókba, és túl sokáig őrizgetjük a nem megfelelő helyen, és addig gyűjtjük, amíg az úgy leborul… Elindít különböző folyamatokat, eseményeket.
Már nagyon régen tudjuk azt, hogy a meridiánpályákon, az energiapályákon különböző szervi pontjaink vannak, amiket ugye akupunktúrázni meg akupresszúrázni szoktak. Ezek a szervek érzelmeket tárolnak. És pontosan ilyen nyomógombokat tudunk megnyomogatni, hogy a már nem szükséges, de elraktározott mindenféle emléket, félelmet, fájdalmat bármit, akár egy hitrendszert oldjunk, és változzon ez az állapot, hogy kevesebbet agyalj, vidámabban nézz a világra.
Az egyik fiam mondta jó sok éve – talán mikor az első Access kezelést csináltam -, hogy egy kezelés előtt meg tudja mutatni, hogy ő mint személy mekkora fizikálisan, és ha elérne addig a keze, akkor meg tudná mutatni, hogy a világ mekkora, és ő mit tehet meg benne mint ember vagy mint gyermek. Egy ilyen kezelés után azt mondja, hogy ő mint ember határtalan lett, azt érzi, hogy bármit meg tud csinálni, és a világ is határtalan, tehát a lehetőségek határtalanok. Az életben minden csak egy nézőpont kérdése.
A kezelésnél beszélgetünk, hogy kinek mi a nézőpontja, mert a nézőpontunk megteremti a valóságunkat. Ez egy nagy tükör: amin pörgetjük örökké magunkat, az van az életünkben.
A gyerekektől nagyon-nagyon sokat lehet tanulni. Én abban hiszek, hogy nem számít, hogy mit mondok neki, csak azt számít, hogy mit csinálok: minden a személyes példa, mert mindig figyelnek. Én nagyon örülök, mert az én gyerekeimnek az aromaterápia az alap patika.
Természetesen kellenek a gyógyszerek, tehát itt nem erről van szó, csak nagyon sok egyszerű házi kis esetet meg lehet oldani természetes módszerekkel, nyilván kellő odafigyeléssel. Azt tapasztalom, hogy az aromaterápiát is nagyon sokan használják mindenfélére, de aztán itt is vannak kontra indikációk.
Mindig az a legfontosabb, hogy ne ártsunk, ne legyen egyéb mellékhatás, fontos, hogy hány éves az illető, szed-e valamit. De nekem teljesen megszokták, hogy ez egy alap patika, különböző kis illóolajaik vannak, amiket visznek magukkal táborba, kirándulni. Tudják, hogy másnak nem szabad adni, meg kell kérdezni, hogy nincs-e allergiája. Ők ebben teljesen rutinosak lettek.
Takács-Naár Emese:
Fontos a példamutatás mindenképpen. Főleg, ha ilyen édesanyjuk van, aki ennyi sok mindenhez ért, és ezt át is tudja adni. Nagyon hiszek abban, hogy eljuttatni az emberekhez ezeket a lehetőségeket, hogy legyen egyfajta egészségtudatosságunk, megfelelő információk alapján tudjunk dönteni, választani szakembert. Ne essünk kétségbe, ha nem muszáj, hanem igenis legyen bizodalmunk azon módszerek felé is, amit Te is, én is és már partnereim is nyújtani tudunk. Szerinted mi az, amit még tehetünk azért, hogy Magyarország egy egészségtudatos irányba elindulhasson?
Erika:
Ez egy nehéz kérdés.
Takács-Naár Emese:
A személyes küldetéseddel is összefügg.
Feller Erika:
Az én személyes küldetésem csak az, hogy időben kell lépni. És senki nem tudja megtenni helyettünk, ebben igenis bele kell tenni, akár abba, hogy készítem az ételeket, hogy tudatosan vásárolok, hogy odafigyelek a mozgásra, és ha nekem ez csak egy kutyasétáltatás vagy tényleg csak egy séta, akkor az. De senki nem tud a másik helyett hazamenni. Tudjak segítséget is kérni, ismerjem fel, hogy hol vannak az erősségeim, de a gyengeségeimet is lássam.
Mert én tényleg abban hiszek, hogy az egészség a legfőbb érték, de tényleg, és minden csak ezután jön. Enélkül nem vagyunk egyensúlyban. Jó lenne, ha az oktatás változna, az iskolai rendszerben lennének lehetőségek akár kisebb előadások formájában, és a gyerekek kóstolhatnának dolgokat.
Nekem is van kihívásom, cöliákiás vagyok, nekem is van egy autoimmun folyamatom gyerekkorból (még akkor máshogy kezelték az allergiákat). Soha senkinek nem mondok aromaterápiában sem olyat, vagy nem ajánlok olyat, amit én még nem próbáltam ki. Olyan módszereket tanultam meg az évek során, amelyek akár nekem, akár családtagomnak, akár barátaimnak hasznára váltak, tehát nekem is van benne személyes tapasztalatom, és láttam a változást.
Takács-Naár Emese:
A hitelességről beszélsz.
Feller Erika:
A kisfiam mondta, hogy mi olyan jó ételeket eszünk, és egészségesek is vagyunk… Én mondom, hogy bizakodom benne, hogy azok vagyunk, mert ez csak egy szelete, de tényleg nagyon fontos, hogy magadért teszed. Fontos, hogy felismerjék az emberek, hogy persze ez idő, fáradtság, de helyettünk senki nem tudja megcsinálni.
Takács-Naár Emese:
Ez az egyéni felelősségvállalás, erről órákig tudnánk beszélni. Most én ezzel a zárszóval köszönöm meg neked a mai beszélgetést. Biztos vagyok benne, hogy fogjuk még folytatni.
Feller Erikát megtalálod az EGYhelyen egészségközvetítő platformon.
Légy részese az EGYéleted világának, hogy tudatosan urald az egészséged. A személyedre szabott tartalmakért kattints a gombra!
